Gond és hitvallás 1956 Kiállításunk 1956 irodalmát, zenei hasonlattal élve, kórusműként határozza meg. A kórusmű közösséget feltételez, amelyben egyenrangúak a szólamok és az énekelők. Egyedül a műnek vannak alárendelve, amelyet a történelem, a szenvedés, a lehetőség, a remény, a felelősség és a lelkiismeret vezényel.
A cím, Gond és hitvallás, a Magyar Írók Szövetségének az 1956. december 28-án egyhangúlag elfogadott nyilatkozatának a címe, amelyet Tamási Áron fogalmazott. A szöveg a forradalom egyik emblematikus nyilatkozata, amelyben az írók a szorongatott helyzetben közösséget vállalnak a munkásokkal, a parasztokkal és az ifjúsággal „a nemzeti függetlenség és a társadalmi rend demokratikus felépítése” céljából, vagyis összefoglalja, meghatározza az író szerepét a társadalomban, a nemzeti közösségben. A nyilatkozat, felhívás, állásfoglalás egyúttal 56 egyik jellegzetes irodalmi műfajának is tekinthető. Kiállításunk – a zenei hasonlatnál maradva – 13 szólamban kívánja bemutatni 56 irodalmát. A szám utalás a forradalom 13 napjára. A kronológia, illetve a dokumentumok az 1953 és 1959 közötti időszakot ölelik fel, a megjelenő irodalmi szövegek nagy része 1956 - 57-ben született. Az első szólam maga az időrend, amely az egyik lehetséges kezdetet az 1848-as forradalomban keresi. A kronológiából kiágazó, az egyik falon végigfutó korabeli újságok szinte mindegyike utal erre az előzményre, mind irodalmilag, a reformkor és a 48-as forradalom verseit idézve, mind szimbolikában, a fel-felbukkanó Kossuth címerrel. Egy-egy újságpéldánnyal utalunk az irodalmi előzményekre, felvillantva az irodalmi vitákat, fontosabb cikkeket, egy-egy verset. A forradalom napjait az Obersovszky Gyula szerkesztette Igazság c. lappal követjük, és a november 2-án és 3-án megjelenő Új Magyarország c. újsággal, mely a Petőfi Pártot alapító írók orgánuma. Az újságsort „kéziratkórus” szakítja meg Ferenczy Béni 56-ban készített Petőfi plakettjét szintén egyfajta kéziratnak minősítve. Déry, Illyés, Kassák, Márai, Németh László, Szabó Lőrinc, Tamási Áron, Vas István hangját „látjuk” itt a fiatalabbakéval, ismeretlenebbekkel keveredve, jelezvén, hogy a hangok, bár nem egyforma minőségűek, egyenragúak. Az újságsort az Irodalmi Újság november 2-iki száma zárja, amelyet a forradalom irodalmi csúcspontjának tekinthetünk. A második hang a Rákosi diktatúra börtöneibe vetett költőké. Faludy Györgyé és a méltatlanul keveset emlegetett váci börtön lakóié, a Füveskert sorozat szerzőié. Béri Géza, Gérecz Attila, Kárpáti Kamil, Szathmáry György, Tollas Tibor, Tóth Bálint nevével nemigen találkozunk a tankönyvek lapjain. Sorsukat, költészetüket meghatározták a börtönévek, nem voltak részesei a kádári kulturális konszolidációnak, hallani róluk csak 1990 óta lehet. A harmadik szólam az előzmények egyik szellemi műhelyét, a Petőfi Kört idézi, Lakatos Istvánt, Tardos Tibort, Déry Tibort. Bár irodalmi művek e műhelyben nem születtek, mégis a ráébredésben, az igazság kimondásában,az együttgondolkodásban, a félelem oldásában nagy szerep jutott a Körben rendezett vitáknak. Az Magyar Írók Szövetségének a szerepe a következő szólam, amelyben a lelkiismereti válság és a felelősség hangjai szólnak. A nyilatkozatok, állásfoglalások sora, amelyet itt, illetve a kéziratok és újságok között lelhet fel a látogató, követhetővé teszi az utat, amelyet az írástudókat tömörítő szervezet bejárt. Az irodalom a totalitárius hatalom eszközéből közüggyé válik mind az író, mind az olvasó számára, ezt jól példázzák Benjámin László versei. Az Írószövetség hetilapja az Irodalmi Újság, folyóirata a Csillag és az Új Hang, kiadója 1955-től 1957-ig a Magvető. A Petőfi Párt alapítói között sokan voltak írók, ők szinte mindannyian megszólaltak az Új Magyarország c. lap hasábjain. Németh László, Tamási Áron, Féja Géza akkor a parasztságban látta azt a társadalmi erőt, amelyre a szociálisan igazságos és demokratikus új Magyarországot építeni lehet. Külön szólam a krónikásoké, a tanúságtévőké. Meglepően sok napló került elő a forradalom napjaiból, az idézetteken - Veres Péter, Zimándi Pius, Rónay György, Váci Mihály, Bohuniczky Szefi, Kós Károly, Kónya Lajos, – kívül naplót írt a kiállítás más részén idézett Kassák Lajos, Lakatos István.Láthatjuk Cseres Tibor naplójának néhány oldalát, Tamási Áron és Komjáthy István feljegyzéseit pedig a kéziratok között találja a látogató. Néhány hónappal később napról–napra, mintegy naplószerűen írta meg friss emlékeit Kiss Károly. Simonffy András /Ajdepimasz/ Bergengóciája is napról-napra követi a történéseket kedves iróniával, kis rajzokkal illusztrálva. Tatay Éva naplója is a szemtanú hitelességével szól. De idetartozhat a kéziratok közül Jobbágy Károly verses krónikája is. Kiállításunkon megemlékezünk az ismeretlenekről is, korabeli versek, szövegek, dalok szerzőiről, akiket nem ismerünk, vagy a nevük ismeretlen. Ez a szólam 56 folklórjának is tekinthető. A magyar forradalomnak kivételesen nagy visszhangja volt a világirodalomban. Kortárs írók és költők tucatjai fejezték ki együttérzésüket – Dél-Amerikától és Ázsiától a testvéri Lengyelországig - a zsarnokság ellen felkelt magyar nemzettel. Gérecz Attila a börtönből szabadulva vett részt a szabadságharcban, egy szovjet tank végzett vele. Földváry-Boér Elemér, volt recski rab október 24-én esett el a Szikra Nyomda ostrománál. Angyal István, a Tűzoltó utcai felkelők parancsnoka, a kádári megtorlás áldozata lett, nem kért kegyelmet. Az életüket áldozó fiatal tehetségek emléke előtt tisztelgünk hangjuk megszólaltatásával. A következő szólam az írópereké. Déry Tibor, Zelk Zoltán, Háy Gyula, Tardos Tibor az ún. nagy íróper, Varga Domokos, Tóbiás Áron, Molnár Zoltán, Fekete Gyula a kis íróper elítéltjei. Először halálra, majd életfogytiglanra ítélték Obersovszky Gyulát és Gáli Józsefet. A kádári börtönök lakója volt Buda Ferenc, Lakatos István, Karátson Gábor, Kiss Károly, Bihari Sándor is. Hat év börtön és kényszermunka jutott Páskándi Géza erdélyi írónak. Az új-régi hatalom gyors ideológiai reagálását a forradalom leverése után frissen indított Élet és Irodalom 1958. július 4-iki számában követhetjük a népi írók elleni állásfoglalással. Az asztallal szemben Czigány Zoltán filmetüdje látható Lajtha László zenéjével, itt villan fel az írók arca, és az asztalnál lehet meghallgatni a korabeli és visszaemlékező hanganyagot is, olvasni a dokumentumokat és tájékozódni a kronológiából. Két, piros és zöld zászlómezőre az 56 után megjelent könyvek közül 56 címlapot válogattunk. Kiállításunk a teljesség igénye és lehetősége nélkül készült, hiszen mindegyik szólam egy-egy kiállítás témája lehetne. A szólam-stációk nagy oldalait korabeli műalkotásokkal - Szalay Lajos, Kondor Béla, Veress Pál, Pleidell János, Bényi Árpád, Muray Róbert, Tamássi Zoltán, Franciszek Starowiejski - műveivel, illetve történelmi zászlók részleteivel illusztráltuk, a belső oldalak a Jobbágy Károly hagyatékából előkerült, a költő által készített fényképek felhasználásával készültek. A kiállítást rendezte: Benkő Andrea és Maróti István A kiállítás megrendézését segítették:
Támogató: Miniszterelnöki Hivatal |
Nehéz meghatározni, hogy mikor, melyik szólammal kezdődik e közös mű, mikor melyik erősödik vagy halkul, énekel tovább vagy csöndesedik el mindörökre. Még az is tisztázásra vár, hogy ez az alkotás-együttes miképp és hogyan torkollik abba a folyamba, amelyet magyar irodalomnak nevezünk. A tisztázáshoz vezető úton szeretne kiállításunk egy állomás lenni, amelyen néhány szempontot, lehetőséget kívánunk felvetni. 
A kor legfontosabb közvetítő és befolyásoló eszköze a rádió volt. Jónéhány mű először a rádión keresztül hangzott el a forradalom napjaiban s csak később jelent meg a nyomtatott sajtóban: Tamási Lajos Piros a vér a pesti utcán című verse, amely a legnépszerűbb és legismertebb verse lett a forradalomnak, vagy Zelk Zoltán Feltámadás c. írása. Az éteren, a Szabad Európa Rádión és a BBC-n keresztül szállt hozzánk Márai Sándor, Szabó Zoltán, Cs.Szabó László aggodalommal, biztatással, megrendüléssel teli hangja. 
A megtorlás elől sokan bujdosásra kényszerültek, övéké az utolsó előtti szólam. Ők idegen földön írtak tovább, vagy ott lettek magyar íróvá. Az Irodalmi Újság kiadása Londonban, majd Párizsban folytatódott, megalakult a Magyar Írók Szövetsége Külföldön. Új Látóhatár, Nemzetőr – egy-egy hang a sokból, amely 56 örökségéből született. 